Névtelen
ló emlékére
(szomszéd
lova blues)
Nem
klappolnak patái
a
cementes udvarúton,
bánatos
képét sem látom
az
öreg pacinak.
Emlékem
van vele,
egyszer
megitattam,
három
kortyból
a
vedret kiitta.
Egyszer
pedig kikötve
kerítésembe
gabalyodott,
kibogoztam
s láttam rajta:
gazdának
elfogadna.
Megbetegedett,
nem
húzott,
végtisztességből
kolbászba őrölték.
Gondoltam
megírom
ezt
versben,
hogy
rá mindenki
így
emlékezzen.
