Az én
agyam valahogy úgy működik mint egy számítógép. Minden nap
frissül az új információkkal, feldolgozza azt, és próbál
mindent a helyére rakva normálisan és, vagy hatékonyan működni.
Közben valamilyen progi válogatja az infókat, hogy melyik jó,
melyik nem, mint egy antivírus. Mostanában a vírus figyelőm is
összegabalyodott, mert az is frissült mindenféle új infóval,
úgyhogy ha nem is látszik a káosz (de lehet, hogy pirosan virít),
ugyancsak lassan működik a proci, és össze vissza működik a
normalitás. A hatékonyság is sok szempontból megkérdőjelezhető.
Íme
pár megvilágosodás az elmúlt napokból:
"A
házi asztalosság személyre szabható alkotói műhely, ha lehet,
inkább a kreativitást választom, a versengés nem fér össze
gondolat világommal."
“Keresvén
a mestereket, kiktől szakmát tanuljak, eltelt az idő és
mestereket nem találtam, így kialakítottam a saját magam
szakmaiságát.”
“Csak
végeztem a dolgom, igyekeztem a tőlem legtöbbet és legjobbat
megtenni, néha melléfogtam, de voltak eltalált sikereim is, minta
hiány én is felfedeztem a spanyol viaszt.”
“Az
én asztalosságomnak nincs köze ama nagy betűs szakmához, a
művészet benne a túlélés.”
“Mikor
a kúthoz kerestem vízszerelőt, félórás munkára és senki nem
akart jönni, vettem szerszámokat s vízszerelő lettem, amikor a
villanyos sem jött, vettem szerszámokat s villanyszerelő lettem,
így aztán fűtőszerelő és nem utolsó sorban asztalos.”
“Apósom
szokta ironikusan mondani, hogy az asztalosnál a dolgok úgy
készülnek el, ahogy éppen sikerülnek vagy eltalálja, huszonöt
év házasság után sem nyel engem, de ebben az egyben muszáj
igazat adnom neki, bármennyire nem szeretnék.”
“Egy
cégnél dolgoztam, ülő munkát, amit borzalmasan meguntam és azt
hazudtam a főnöknek, hogy asztalos műhelyt nyitok, azért mondok
fel, nem igazán hitték amit mondtam, én még annyira sem, de pár
nap után felmerült bennem a kérdés: miért ne?”
“Ha
lelkemben kárt nem is vallok, az Élettel hogy számolok el?”
“Hinni,
hogy minden jó lesz,
Ez
a kihívás, oh yes.”
“Én
azt mondtam, hogy az egyszerű ember képes befogadni a szeretetet
úgy ahogy van, a bonyolult alkatú ember örökké variál és
bemagyaráz, amíg mindent félreért, és arra a kérdésre, hogy én
milyen embernek tartom magam, azt mondtam, hogy egy bonyolultnak, aki
egyre egyszerűsödik, mert szeretni akarok és szeretve akarok
lenni, csak úgy egyszerűen, semmiféle magyarázattal fűszerezve.”
"Felébredt
a nagy nyámnyila, medve formájú kutya, hogy egy kis udvarba zárva
kutyusnak nevelték...és ezt ő jóhiszeműen hagyta, a gazdik is
jóhiszeműen nevelték annak, hisz cuki engedelmes kis kutya volt a
nyámnyila, medve formájú kutya..."