Az első csavar

-Huszonegy millió. -mondta Attila.

-Egyezzünk ki tizenkilencbe -mondta Tótfalusi.

-Nézze, Tótfalusi úr, -mondta tettet nyugalommal Attila,- korrekt árat ajánltam önnek a dresszingért, nem szeretnék alkudozni, hajszálra van minden számolva, anyag, munkadíj, egyéb kiadások.

-Nézze, Attila úr, -mondta Tótfalusi laza nyugalommal, - én elhiszem, hogy maga korrekt áron számolta fel nekem a dresszinget, de én üzletember vagyok és nem adhatok annyit, amennyit maga kért. Elvileg. Érti?

-Értem. -mondta Attila keserűen- azt hittem ön korrekt ember és megbecsüli az egyenes munkást, különbséget tesz egy tolvaj cég és egy becsületes munkás közt. Nekem ez volt a benyomásom önről.

-Igen Attila úr, -kezd mondandójába hátra dőlve méregdrága bőrkanapéján Tótfalusi úr, -én nagyon becsülöm a tisztességes munkás embert, lám önnel egyezkedek most, nem egy tolvaj céggel.

-Nézze Tótfalusi úr, ön sok céggel dolgoztatott, amíg Kolozsvár legdrágább villáját felépítette, biztos ismeri a céges árakat.

-Ismerem Attila úr, higgye el, hogy ismerem.

-Akkor azt is tudhatja, hogy ez a huszonegy millió nem pénz erre a munkára.

-Tudom Attila úr, ezzel nincs is baj. De akkor sem taposhatok át az elvi kérdéseimen.

Meditációs csend.

-Akkor tizenkilencet mondott Tótfalusi úr?

-Igen, ez az én ajánlatom magának.

-Rendben, megcsinálom magának tizenkilencbe. Hogy elvi kérdésein ne kelljen átlépnie.

-Maga nem alkudozik? Én mondtam magának egy árat, nem kell azért haragudjon, mondjon maga is egy árat.

-Most már sajnálom, hogy nem negyvenet kértem.

-Annyit kellett volna kérjen Attila úr és kiegyeztünk volna harmincötbe.

-Rendben, megértettem a szempontját Tótfalusi úr, de én nem alkuszom.

És kicsavarodék az első fő titok első csavarja. Még maradt öt csavar az első fő titok felfedéséig.