Apámnak sok mindenben
igaza volt. Például abban is, hogy az ember bárhonnan, bármiből
indul ki, ha az igazságot keresi, előbb utóbb szembesül vele. Ezt
sokszor megtapasztaltam.
Most is szembesültem az
igazsággal.
Kiderült, hogy az az
elképzelésem, miszerint butított monitorral lehet igazán
dolgozni, nem állja a helyét. Igaz ami igaz, a kis buta szettem a
képembe törölte a csupasz igazságot, éspedig azt, hogy profi
cucc kell és még rengeteg tanulni valóm van a mixingelés
világában. Valójában annyiban igazam volt, hogy a buta hangszórók
majd a csupasz hangot fogják adni, de a valóság az, hogy nem
voltam felkészülve a csupasz igazságra. De megértettem. Az üzenet
elért hozzám.
mix setup 2016 május |
Pedig milyen szép
ládikókat csináltam szivartechnológiával tölgyfa hulladékokból.
De ugye a tákolmány nem
egyezik a tudománnyal.
De sebaj, mindjárt
megtanultam mi a következő lépés. A dobolásban is volt egy
töréses időszakom, hogy egy hónapig nem tettem rá a kezem lábam.
Mert szembesültem azzal, hogy kezeim lábaim öregek, nem
válaszolnak mint harminc évvel ezelőtt. És nem vagyok fizikailag
fejlődésben, hanem innen már csak a ramatyolódás a sorsom. De
aztán történt valami bennem, hogy az életem álma nem törhet
ennyibe bele. És elkezdtem másképpen dobolni. Rátértem az
ötpercesekre. A szivartechnológia mintájára. Mikor lemegyek a
műhelybe, vagy visszajövök a lakásba, öt percet gyakorlatozok.
Csak úgy ami jön. Mert még nem találtam iskolát magamnak. Ha
találok, olyat ami tetszik nekem is, majd rendszerbe fogom. Addig
lazán csinálom ami jön.
A mixekkel pedig folytatom
tovább. Keresek egy egy számot, midiben letöltöm, ha nincs
ingyen, megveszem. Öt euró egy nóta midiben. Semmiség ahhoz
képest, hogy mennyi infót tartalmaz és mennyi élvezetes órát
tud nekem nyújtani azt átírogatni, átdolgozni, meghangszerelni.
Na és már izgulok, mert
péntekre megjön a Squier fender gitár. Persze, tudom, elment az
eszem. De fejembe vettem amikor a Pink Floyd Fal című számában
dikicseltem a gitárszólót, sehogy sem találtam egy megfelelő
torzítós gitár hangot a virtuális szinti bankjában, hogy gitárt
veszek, és ezt a szólót megtanulom. És feljátszom majd.
Persze, Móricka is így
gondolta valamikor. De ez sajnos jön a bagázzsal, ami a zenélési
dolgaimat illeti. És ettől féltem, hogy mint ölő vírus fog
belém költözni ez a dolog. Ezt vállaltam be, amikor megrendeltem
egy éve a dobokat.
drum setup 2016 május |
Megismertem pár embert a
virtuáliában, és már ezért is megérte az egész. Jókat lehet
csettelni a témában. De nemcsak. Összejöttem egy marosi sráccal,
aki cintányérokat, dobbőröket adott el nekem nagyon jutányos
áron. Most a gitárt is ő szerezte be. Száz eurónyiért egy olyan
gitárt, amiért fiatal koromban egy lakás árát fizették ki.
És még mindig
csodálkozom, hogy ebben a hangszer inflációban nem vesz mindenki
minimum egy hangszert. A napi öt perc kikapcsolódás címen. Napi
öt perc, az semmi. Minden nap egy hang, egy hónap alatt kimegy a
nóta.
A “This is my song”-ot
muszáj harmadszorra is újra keverjem, mert nem tetszik amit eddig
kihoztam belőle. De már kezd összeállni valamilyen kép.
Majd előhozom, ha
meglesz.
Mert most már lesz napi
öt perc gitár is...
Mégis növök...:-)