Artizán Blues Rádió

Loading ...
Winamp, iTunes Windows Media Player Real Player QuickTime Stream Proxy
A fenti kis ikonok egyikére kattintva lejátszó lista tölthető le. A blog további böngészéséhez új ablak nyitását ajánlom, hogy a rádió zavartalanul tovább működhessen. Köszönöm.

Maradok leragadva

Persze én sem vagyok mentes ettől, mint más, én is hiszek/hinnék a csodákban, hogy van egy csoda formula, ami majd kiszed engem a szarból, illetve az emberiséget a szarból.
Lényegében ez a formula/képlet egyszerű. Az idő telése. Eltelik az idő a problémák felett. Nemcsak az én időm, hanem mindenkié. Öregszünk, elavulunk, így a dolgaink is. S ebben a képben, tényleg csak az marad, hogy mennyi örömöt okoztam/okoztál másnak.
Filmszerű kép a valóságban, hogy na kész, akkor szerdán a világvége. Ép ésszel nem lehet ezt másképpen felfogni. Aki nem bírja kivárni, végignézni a szerdai világvégét, az fut, menekül. De eljön a csütörtök hajnal is, és ugyanúgy zizeg a gyom a sötét szellőben. Az ember rácsodálkozik, hogy hát hogyan? Nem lett világvége? Hogy bírta ki a másik a megpróbáltatást? Késik a kaszás?
Van nekem egy ilyen meglátásom, miszerint a dolgokban nincs semmi csoda. Csak oda képzeljük. Mint a fatalista világvégét is odaképzeljük. Legalábbis nem úgy történnek a dolgok, ahogy gondoljuk.
A dolgok történése banális. Belép az életbe mint a napfelkelte. Vagy kilép mint az alkonyat. S közben zizegnek a levelek s tücskök s azok az undok legyek.
Na persze ez nem törvényszerű. Az olvasó mindig a törvényszerű csodaformulát keresi, amit mind varázsigét elmotyog s megterül a csodaasztal.
Nincs ilyen.

Hát én mind gondolkoztam ezen az új világtudatos dolgon, most látom ez egy új spirituális formula, miszerint az ember egy magasabb tudatos állapotban él, valami ilyesmi, de azt látom, hogy ez tulajdonképpen egy újabb formula keresési hajsza arra ami nincs, és nagy kegyesen sok minden belefér. Rengeteg mi minden belefér. Egy tiszta „route 66” de „O.15” kiadásban, egy evoluáltabb, reformulált kiadásban.
Elgondolkoztam ezen, próbálom megérteni ezt a jelenséget, de úgy érzem ez nekem magas. Tehát én leragadtam ennél a földszintnél. Nem tudok vagy nem akarok mást, messzebb látni, így is annyi itt a vacila, hogy elég ez nekem. Most álljak én egy pár centivel feljebb, s nagyobbakat köpjek onnan, semmi értelme.
Nagy nehezen betájoltam ezt a Jézust. Szétrúgtam seggét minden vallásnak, akik szerintem tróger, aljas módon kihasználják Jézus szavait. Magyarán rendet raktam világomban. Maradtunk mi ketten itt ezen a Mintián, ahogy a fiam mondja. Elvagyunk itt jól. Én várom a csodát, Ő küldi nekem a klienst.
A többi ott van a csekken...a nagy csendben, ...mi itt ketten...”, ahogy Tibi dalolja.

Azért mondom, hogy szóltam.
Tőlem újat ne várjatok.
Beleégtem ebbe a Jézusba.
Én már így halok meg.
Legfeljebb addig is kevesebbet fogok törődni azzal amit ti kerestek.
A lényeg: nálam nincs.