Artizán Blues Rádió

Loading ...
Winamp, iTunes Windows Media Player Real Player QuickTime Stream Proxy
A fenti kis ikonok egyikére kattintva lejátszó lista tölthető le. A blog további böngészéséhez új ablak nyitását ajánlom, hogy a rádió zavartalanul tovább működhessen. Köszönöm.

A film

Ott kezdődik a film, hogy két srác, 14 és egy 15 évesek, eszeveszetten rohannak az utcán. Mintha kergetné őket valaki. Lihegnek. Különösen az egyik, testesebb alkata nincs a futáshoz szokva. Enyhe emelkedőn kimennek, az utca tetején egy percre megállnak, s a messzeséget kémlelik. A kamera utoléri őket, fejük felé emelkedik, ellát a messzeségbe, mit ezek a srácok oly aggodalommal fürkésztek. Mesze messze látszott a tenger sötét kék vize, a nap még nem jött elő.
A tengerpart már csak pár száz méterre volt a fiúktól, laza gyaloglásban mentek odáig. Felültek egy magas kő párkányra, mely a hullámokat fogja vissza, ha viharzik a tenger. Várták a napfelkeltét. Talán egy percet se várták, s megjelent egy fényes csík. Mintha egy pillanatra az egész tengeren végig szaladt volna ez a vörös fénycsóva. Mint egy jó reggeles üdvözlet. Aztán lassan, talán két vagy három percbe tellett, amíg kidugta a nap teljesen a fejét a vízből. Úgy jött ki a vízből, mintha puszit cuppantott volna rá.

Délben már a nudista strandot közelítették meg a tenger felől. Hideg volt a víz, a fütyik nem mozogtak, összehúzódtak. Elmaradt a romantikus gombverés. Elvégre a valóságban nem olyan volt a sok meztelen nő, mint a pornó lapokban.
Jobb volt a hűvös játékbarlangban. Mechanikus játékokra pazarolták kevés pénzüket.

Aztán mindenre rárakódott még 35 év.

Változik a helyszín. A kamerák sötétebb helyeken veszik a képet.
A nagyobbik srác, a vékonyabb, az erősebb, az aki rávette a dagit, hogy egy életük van, a napfelkeltét mindenképpen látni kell, most szürkén hever egy koporsóban. Szomorúan állják körül a sírt. Értetlenül merengenek az üresbe, mégis hogyan történhetett meg?
Eddig tartott az utam...” csak ennyit hagyott hátra.
Azt mondják tragikus körülmények közt hagyta el a világot.
Azt mondják öngyilkos lett.
Megtörve és értetlenül állnak feketébe öltözve...nem ilyennek ismerték...
Sosem lehet tudni kiben mi lakozik”...rajzolódik arckifejezésükre.

A film végén a kamera egy távolibb pontra koncentrál. Egy fekete csuhás emberforma lapul egy hársfa mellett. A kamera egészen hozzá közelít, arcát nem látni, csak fülhallgatójából cincog ki valami refrén -féle: „illuminati...illuminati..”
Güzü emlékére