Ezek
a támogatás rendszerek fix arra vannak, hogy ellehetetlenítsék a
valódi gazdaságot. Olyan ez, mint amikor egy teljesen korrupt
országban jön egy pár hülye, mert másképpen nem nevezhetem
őket, és azt mondják, hogy fő dolog az optimizmus, és ez a nagy
optimizmus éppen elég arra, hogy ne csináljanak semmit a korrupció
ellen, még legalább nem is lázadnak. Mert az ilyenek azt mondják,
hogy nem e világból valók, hanem valahol Gammapolisz vár rájuk.
De
ugyanezen hülyék aztán jönnek és hozzák fel a csodapéldákat,
hogy lám itt is, ott is, ezek is, azok is csináltak valamit,
létrehoztak valamit.
S
akkor mint akit nem vertek át eleget az életben, megnézem én is
miről van szó. Hogy végre jöjjek rá, mit nem csinálok jól, mit
kell nekem jobban csinálni, hol van az én mentorom, akitől
tanulhatnék, hol van az én mesterem, akit lekopírozhatnék? Hol a
titok? Hol a kapu, amely kitárja a világ titkait? Hol az igazság?
És
olvasom, hogy iksz faluban európai támogatásból létrehoztak pár
fólia sátrat és mily fasza, bio termékeket állítanak elő a
kisember jövedelméhez is igazodva. És fellelkesedve ide is, oda
is pályázgatnak, hogy örömükben már csak rovásban írnak
egymásnak, lovagolnak naphosszat és kurjongatva ostorokat
pattogtatnak.
Hogy
megcsinálták. Milyen ügyesek.
Ülök
itt, mert megint rám jött ez a reuma hullám, mert hogy egész
életemet marhára dolgoztam, s gondolkodom, hogy nem lehet az, hogy
mindenki balfasz ebben az életben és csak én lehetek az egyetlen
normális. Biztos fordítva van. Én vagyok a balfasz és mindenki
normális. Mert mindenki érti azt amit én nem.
Mert
például nem értem, mitől dicsőség vissza nem térítendő euró
milliókból bármit is alkotni és előhozakodni vele, mint valami
szuper emberi tevékenység, melyhez valami mennyei leleményesség
kellett, interszteláris bölcsesség és évezredes tapasztalat?
És
mindehhez képest mitől öröm és elégedettség a kisember élete
munkájába rúgva azt mondani, hogy íme a balfasz emberi kínlódás?
Egy támogatott rendszer ma isteni csoda. Ha egy kisvállalkozó,
bocsánat pikovállalkozó hisz az ereiben, a meglátásaiban és egy
túllelkesedett pillanatban gazdasági hitelből, mindent kockáztatva
műhelybe, gépekbe fektet, lenézik, hogy lám a kurva kapitalista
szellem.
És
akkor én mint balfasz pikovállalkozó azt merem mondani, hogy a
reális gazdaság, az egészséges gazdaság egyik rákfenéje a
hamis dolgokba vetett optimizmus és olyan pénzek elherdálása,
amikért soha senki nem dolgozott meg és nem fog megdolgozni.
A
hamis dolgokba vetett optimizmus pediglen az, amikor jön a marhája
és azt mondja, hogy a munkát helyettünk elvégzi a sors, a
fennvaló. Aki igaz, hogy ránk szabadított egy velőkig korrupt
társadalmat. És az is igaz, hogy a korrupt társadalom is hisz
ebben az optimizmusban. Naná. Egy bolond százat csinál, ősrégi
büntetés ez.
Az
is hamis optimizmus, amikor jönnek a mennyeiek által kiválasztott
földi helytartók és azt mondják nekem, hogy a te boldogulásod
nem a kurva kapitalista munka, hanem a nemzeti katarzis megélése.
A
meg nem dolgozott pénzek elköltésére pedig azt mondja az ilyen
hülyéje, hogy egy kiérdemelt juss, egy isteni lehetőség, egy
emberi pozitív leleményesség, talpraesettség jutalma.
Meg
sem fordul a marhának az eszében, hogy ez ama ajándék piros alma,
melynek az a fele mérgezett, amelybe mi kéne harapjunk.
Azok
akik ezt a szellemi, lelki és anyagi rendszert kitalálták, azok
nem marhák. Mi vagyunk a marhák.
Mert
mitől rossz ez a rendszer? Attól, hogy hamis értékrendszer épült
be a köz tudatba, ne kínlódj, hanem pályázz, ha nem tudsz
pályázni, halj meg, méltó vagy hozzá. Attól rossz ez a
rendszer, hogy a tej és a tojás előállítási feltétele nincs
piachoz igazítva, azaz a kezdő, a kis vállalkozónak esélye sincs
labdába rúgni, ezennel nemcsak vállalkozásilag, hanem lelkileg,
szellemileg is a porba döntve.
De
persze ez a reláció megváltozik abban a pillanatban, amikor
megváltoztatom az előjelet és én vagyok a marha egyedül és
mindenki más nem marha. Így már értelmet kap minden.
Sokszor
eszembe jut a tékozló fiú példája. Hogy az emberiség sosem volt
kíváncsi a tékozló fiú véleményére. Az emberiségnek sosincs
ilyen vágya, hogy meghallgassa a másikat. Szereti, ha minden készen
jön valahonnan. Ha ingyen jön, annál jobb és annál igazabb.
Elvégre
pattint egyet az élet ura s mindjárt előteremt egy új
Jeruzsálemet...s mi meg hozsannázva bemegyünk az aranykapun.
(már
a gondolatától is hányingerem van)
Így
a hülyékről s marhákról.