Az
elmúlt években kerestem az utam. Egyrészt gondolati, elvi
zsákutcába vezetett a vissza az ősi módszerekhez témakör,
másrészt adottak a konkrét fizikális helyzetek, melyekhez a világ
menete, a sors és az én döntésem juttatott, azzal a belső
meggyőződéssel, hogy ez Isten akarata volt.
Azzal
nem vádolhatom magam, hogy nem kerestem, nem mélyültem el
nagyjából a terítéken lévő legtöbb életstílus
„ajánlat”-okon. Nemcsak elmélyültem, hanem egy bizonyos fokig
beléjük is gabalyodtam, némelyben ráfizettem rendesen.
Más
korlátokat kell legyőznöm. Nem azokat, melyeket kétségbeesetten
rángattam. Azokat a korlátokat, melyeket le kell győznöm, azok
bennem vannak. Bennem kell azokat keresnem. Ezeket a korlátokat meg
fogom kapni a jurta sátorban is, mindenhol. Magamban kell
felfedeznem és magam kell leszámoljak velük. Nem fogja őket
feloldani sem a természet csöndje, sem a meditáció. Mert ennek a
korlátnak a neve: balfaszság. És ezt a balfaszságot magamnak kell
kikúrálnom. Mert ebből a balfaszságból ágaznak le aztán a
többi visszahúzó erők: gátlás, borúlátás,
tartós letörés társaságában.
Pár
éves blogolásom bejegyzései szerintem eléggé tiszta képet
rajzolnak arról, hogy mik foglalkoztattak. Legtöbbször a közösségi
létünk, létem a jelen világban érdekelt, véltem képet alkotni
arról, hogy látom.
Az
az egyik megfigyelésem, hogy a világ meg fogja találni az útját.
Embercsoportok már kezdenek elfogadni helyzeteket, bevágódtak,
folytatódik a bevágódás. A többség nagyon egyszerűen dönt:
úszik az erősebb áradattal. Boldogan, önfeledten. Hogy végre van
egy ár, mely visz.
A
másik megfigyelésem, hogy ennek az áradatnak nem szabad
ellenállni. Elsöpör. Félre kell állni. Most nem részletezem itt
az áradatok fajtáit. Eddig ezt csináltam és söpört rendesen a
habja.
Nyilvánvaló,
hogy ezt az öngyilkos hadjáratot nem tudom tovább vinni.
Elfogadtam
magamban, hogy könnyebb igazságtalanságban élni, semmint az
igazságot keresni.
Koromra
és egészségemre kell tekintettel legyek, mint az alkoholista vagy
mint a dohányos, meg kell vívjak minden percet, mely szenvedélytől
mentes...nincs már időm gondolati, elvi expedíciókban bóklászni.
Tudatosabban,
felelősebben kell élnem. Ez a meggyőződésem.
Eddig
is ezt tettem, de nem elég. Még többet. Még jobban.
…..
Nem
ígérem a további földhöz vágós eszme futtatásaim közléseit.
A holnaptól jó fiú leszek címen ha közlök, akkor a munkáimról
fogok beszámolni.
Tartanom
kell azt a vonalat, amin haladok: csarnok, műhely, illetve az üres
emeletnek alternatíva, legyen az fürj, krokodil, vagy más. Nincs
visszaút, nincs más út.