Minek?
Minek harcol az ember? Minek dolgozik annyit? Minek? Azért, hogy más
helyett is elvégezze a dolgot. Mert ha már ott a meggy a fán,
szépen beérve, az ember csak nem hagyja ott, mert éppen más,
sürgősebb dolga van, amiből netán egy kis pénz is jön. Rászól
erre, arra, kik fanyalítják a szájukat, de aztán némi fizetség
fejében leszedik a meggyet a két fáról. Nincs kilenc meggyfám,
csak három, de ha lenne is kilenc meggyfám, nem tudna télen
eltartani, mint a kilenc diófás anyóka legendájában. Mert van
itt munka háromnak, de fizetség alig jön ki egynek. S akkor
harmadrésszel beérjük.
Van
itt ez a kert, csak felére jutott idő és lovetta megmunkálni.
Csabi végezte az oroszlánrészit, én csak mint a permakultúra
rajongók elvetettem a magot. Jó, itt-ott kihúztam egy egy
félméteres gyomot, nyögve és hősi érzelemmel, hogy irtom a
gonoszt, közben húzom vele ki az elszáradt virágok hagymáit is
szépen. Nem akarattal, de omlik kifelé a gyom gyökerével. A spéci
irodalom aszongya, hogy ahajt augusztusban kell kiásni. Persze, mint
ahogy a spéci szakik szerint a fürj a tizenhetedik naptól bújik ki
a tojásból, holott nálam már harmadszorra fix a tizenötödik
naptól bújnak és ami nem bújt ki másnap, annak nagyjából
kámpec. És nem mindegy, nem nüansz kérdés ez. Mert az utolsó
három napban nem kell forgatni őket és sűrűn kell permetezni,
hogy puhuljon a tojás héja. Erre a fickó kidugja a fejét és én
akkor állok le a forgatással. Volt úgy, hogy majd becsíptem a
madárkát a forgatóval. Igaz, hogy most kibújt vagy ötven
fürjecske, de legalább húsz odaragadt, nem tudott kijönni,
kitörték a csőrükkel a likat a tojáson, de tovább nem volt
erejük. Tehát jövőre a tizenkettedik napon leállok és
permetezem majd a keltetőben levő tojásokat. Tizenkét bakot
levágattam Jonikával, mert bajnak voltak. Molesztálták a
tyúkokat. Másfél hónaposan a madarak akkorák voltak, mint a
kifejlett felnőttek. Egy évesen a fürj húsa kemény mint a
szalonnabőr. Őszintén? A fürj tojás íze valóban finomabb a
rendes tyúk tojásénál, annyira, hogy megszoktuk és a rendes
tojás már nem ízlik. A hús viszont nem ilyen arányban nyert
nálunk. Nem éreztem különbséget a rendes tyúk húsánál. De
valószínű ha többet ennék fürj húst, érezném a különbséget.
De ez nem fog egyhamar beállni, mert nem szaporítok a hús miatt.
Csak a tojásra megyek rá, a kiöregedett tyúkok majd természetes
halál által fognak valószínű pufi szájában eltemetődni.
A
rendes tyúk projekt elhamarkodott volt. A gazda megjátszás
szánalmas melléfogása. Sokat eszik a huszonhat madár, melyből
legalább tíz kakas, anyagilag nem győzöm őket is etetni. Szóltam
Jonikának, vágjunk le belőlük, mondta még hagyjuk hízni őket.
Jó, mondom. Erre a legnagyobb szép fehér tyúkot nem kigittelték
a kakasok? Na de megyek még Jonika fejére, lenyisszenteni a
kakasokat, egyet meghagyni, a többit amekkorák, nem érdekel, bele
a fazékba fele fele arányban.
A
fürjek sem normálisabbak. Életre halálra megy náluk ez a
főnökség. De miért kell a tyúkokon kiverni a világ bajait, nem
értem? Mindegy, aki hátráltatja a tojás produkciót, annak velem
gyűlik meg a baja. Nem lélek dolga ez, hanem vér. Ők tanítanak
erre engem is. És hej de sok ember él így, hogy a vér számít és
nem a lélek. Holott azt tartjuk magunkról, hogy lelkes állatok
vagyunk. Meg kellene tanulni viszonyulni. Kihez lelkileg, kihez
vérileg. Mint a nagy harcos hősök. Ha kell kardot rántunk, ha
kell gyöngéden ölelünk. De mikor, hol a határ? Ez már nüansz
kérdés.
Esti
műszak előtt kimagoltuk a meggyet, becukrozva eltettük, télen jó
lesz az kompótnak, szirupnak, levesbe alapanyagnak. Minek? Mert ha
már elültettük a fát, ha már tavaszonként megnyessük, alatta
kaszálunk, és ha már beérik, ne hagyjuk szégyenszemre ott. Mert
ha meghúzzuk a vonalat, hogy mennyit rakunk bele, időt, pénzt,
energiát, talán kényelmesebb lenne a boltból megvenni. De ha már
ott van! Ha az ember már eldöntötte, hogy él?
Semmi
sem éri meg. Mégis mozgásban kell lenni. Mint a nyugdíjas
tömbházlakó kiskutyája által, ki kényszerrel is de kiszedi az
elgémberedett öregeket a házból, ezáltal mozogva, az életre.