A
napokban elgondolkodtam Tóth Ferenc “élősködők” előadásán.
Nagyon érdekes. Pár napig ezt rágtam magamban. Persze közben
munka, gyerek s megfázás, főzés meg ezekhez hasonlók. Ja, a
héten kimaradt a porszívózás, de holnap esküszöm bepótoljuk.
Megbótoltuk a fiammal, hogy összeszedjük a házban kiterített
legó és egyéb játékait, melyek villany nélkül komoly
akupunktúrás kezelést eredményeznek egy ártatlan mosdóba menés
alkalmával is.
Az
első reakcióm az volt erre az élősködős előadásra, hogy mond
valamit ez az ember. S akkor ezen rágódtam, hogy jó, akkor ez hogy
is nézne ki az életben? Nekem muszáj mindig képzeletben életbe
léptetnem a szép, mesés életképeket. Egy rohadt széken is annyi
gondolkodni való van, hogy az ember el sem hinné. Nem sorolom, mert
semmi értelme. Nem hiába dolgozta ki a marketing a tökéletes
széket, a nagy áruházak nem hiába ontják az olcsó és szar
székeket, mert a leg”mag”abb ember is azt mondja, hogy na né a
kurva asztalos kétszer annyit kér egy székért, elvégre az üzleti
szék is szék, mi van abban rosszabb mint amit ez a rohadt asztalos
akar lenyomni a torkomon? A marketing tudja, mi kell az embernek.
Azért
mindig mikor széket rendelne valaki, el kell gondolnom, hogy milyen
az az ember, mennyit hajlandó rá fizetni? Életbe kell léptetnem a
kliens elképzeléseit, ami legtöbbször a pénzben merül ki.
Mennyi az a szék? Ugyanannyi mint a Metróban? Kösz, akkor inkább
onnan veszem. Hihetetlenül perverz fajta a kliens. Na de mindegy. Ez
az én problémám. De elgondolkodtam Tóth Ferenc elképzelésén,
hogy vissza a mag állapotba. Mert azt az állapotot megutálják az
élősködők és békén hagynak minket. Illetve a Magyarországot
megszállott idegenek, egyéb élősködő fajok elől elmenekülni a
mag állapotba. Te, első hallásra nekem tetszett ez a dolog. De
aztán én nem vagyok én, ha nem a “born to kill” jegyben
születtem volna. Mert belém nyillalt aztán néhány felismerés a
magba borulás képzeleti életbe léptetése folyamatában. Az egyik
az ilyen magba borult közösségben egyik téma például az lenne,
hogy nézzétek ez a Muzsi a héten megint megfürdött és tiszta
ruhát vett magára. A másik, hogy mennyire vandálbiztos ez a magos
állapot? Mennyire hatásos az, ha büszkén kidüllesztem a mellem
az ellenségnek? Mennyire ilyeszt meg ez a dolog egy vandál hordát?
És a harmadik, ha valóban lennének a jelen magyarországi
kormánynak ilyen beütései, hogy az idegenyeket és egyéb
élősködőket rendre utasítsa, mint ahogy veri az asztalt ugye ez
az Orbán kormány, mit is tesz ezért?
A
napokban olvastam a fészbukkon egy megosztást, miszerint egy öreg
néni kilenc diófa termésével húzta ki a telet. Szépen feltörte
a diókat, zacskóban árulta a piacon és így tengődött, nyugdíj
nélkül.
Elképzelhető,
de nem követhető. A magyarigeni Bözsi néni, ki valamikor a falú
könyvtárosa volt, ő is mondhatott volna ilyet, hogy a horgolásából
húzza ki a teleit, de nem abból húzta ki a teleit, hanem az
emberek jóvoltából.
S
akkor elnéztem, hogy az egész Déva városát megint feltúrták,
mert be akarják kamerázni az összes útkereszteződést, s
ilyeneket. Elgondolkoztam, vajon mire jó ez? A polgár végre
felsóhajthat: ha elüt egy barom az átjárón és meghalsz, a
kamerákkal meg tudják állapítani ki volt a hibás. Azaz:
vandálbiztossá teszik a várost. A hírek végre onlájn fognak
megjelenni.
Miért
kötöm ezeket a dolgokat össze? Mert felmerült bennem a kérdés,
hogy a magba vonulós állapot mennyire vandálbiztos? Nem e csak egy
kilenc diófás Bözsi álom az egész? Szóval én a vandálok miatt
vagyok kénytelen magba borulni és vitatkozni a magosokkal, hogy
miért kell nekem napjában mosdani?
Azon
is elérzékenyültem egy pillanatra, hogy ez a Ponta kijelentette
bizalmasan, hogy gyerekek, nem lehet úgy kormányozni egy országot,
hogy ezzel a Beszeszkuval örökké háborúban vagyunk. Igazat adtam
neki első körben, mert van a békülésben egy fajta ráció, de
aztán átértékeltem a dolgokat és rájöttem, hogy egy nagy
szívás van ebben a vízióban. Mert egy ország rákfenéjét
kiirtani kell, nem babusgatni.
Elgondolkodtam,
mi lenne, ha ilyen magba borulós hangulatban odatenném a buksimat
az ellenségemnek a vállára? Biztos megölelne és azt mondaná
könnyezve: tezsvér! És a második szekundumban pedig szólna, hogy
akkor jön, hogy átvegye azt, ami az övé. Így. Röviden.
Azért
mert a politikát idegen kezekbe adtuk, kormányainkat idegen
élősködők uralják a mi demokratikus akaratunkkal élve, nem
hiszem, hogy nekünk a visszavonulás, a feladás, akár magba
borulva is a feladatunk.
Szóval,
nem megoldás nekünk a vissza szorított életforma. Munka és
energia pazarlás visszaépülni a középkorba. Az ellenség úgyis
megtalálja a módját, hogy leigázzon minket. Például bekavar a
magos világba egy vallásos egyveleget, amit aztán szemezzen ki aki
arra képes, hogy mi mindenre képes az ilyesmi. Hogy a jelenlegi
vállalkozási törvényekkel ki lehet kerülni az adózást, ha az
ember puszta kétkezi munkára fogja magát? Mi sem egyszerűbb.
Vegyük csak ezt a Ponta kormányt. Mikor hatalomra került, az volt
az első dolga -noha erről semmit nem mondott a választások előtt-
hogy a paraszt adózik a harmadik tehenére, a százegyedik tyúkjára
s nemtom hányadik malacára. Nos, egy magba borult ember miből
fizeti ki a harmadik tehenére az adót, ha nem termel pénzért? Ha
meg elkezd pénzért termelni megint beleesik az örökké forgó
mókuskerékbe, gazdasági rémálomba. Hacsak nem él meg két
tehénből, mint Bözsi néni horgolásából.
Ja,
lehet egy darabig élni azért ebből a magba borulásból, mint
ahogy élni lehet a strucc, fürj és fácán biznisz eladásából.
Amíg van erre vevő, addig üzlet. Mert se strucctoll, se fürj, se
fácán nem kell senkinek, azok az üzleti modellek egyenesen álnok
csalások.
Amíg
eladható a mongol sátorban élés romantikája, addig jó ez a
magba vonulás. De ez hogy néz ki általánosan, mint megoldás?
Rémálmaim lesznek a gondolattól.
Persze,
talán túl kicsinyes vagyok ehhez.
Mindez
nem jelenti azt, hogy nem látok ebben fantáziát. Ha kritizálom is
az ember istenét és jézusát, van bennem egy remény, hogy van egy
Isten, van egy Jézus és van egy Mag, ahol én élhetek úgy, ahogy
adatik, megálmodom, megteremtem.