Vajon
Jézus miért nem uszított a rómaiak ellen, viszont korbácsolta a
papjait? Nincs e ebben egy fajta mai hasonlat is, hogy az árulók
pontosan a sorainkban, a vezetőinkben vannak? Mert ugyanakkor Jézus azt
is mondta, hogy adjátok meg a császárnak azt ami az övé. De a
pénzváltókat kikergette a templomból. Érdekes dolgok ezek. Ma ezen
gondolkodtam. Azon
is elgondolkodtam egy kicsit a délután, hogy Jézus társadalmon kívüli
volt. Azért gondolkodtam el ezen, mert noha illegitimnek tartom az
egyházakat abból a szempontból, hogy Jézus s Isten nevét hiába veszik
ajkukra, valamiért mégis az egyházakon keresztül
próbáltam megérteni Jézust illetve az egyházak és Jézus közötti
összefüggéseket. Tehát igen, egyszer s mindenkorra le kell erről
szoknom, hogy egyáltalán valamilyen egyházi színhez bármilyen szinten
kössem az isteni dolgokat. Valójában én már rég külön kezelem a
szerintem valódi Jézust a pléhjézusoktól. De el kell jussak oda, hogy
blazírtan át tudjak nézni a keresztény egyházakon, mint ahogy
megtanultam sok más problémán átnézni. Amikor csak magamban olvasom a
Bibliát, úgy érzem értem és szeretem. Amint belépek egy templomba és
elkezdi a pap felolvasni, meg prédikálni róla, úgy érzem magam, mint
amikor az ördög keresztet lát a horror filmekben.
Néha
a dolgok megoldódnak maguktól, vagy elévülnek, vagy nagyobb bajok
eltompítják a régieket.
A
mi generációnk elvesztette az élet szépségét. Nem jutottunk se
pénzhez, se szellemi haladásba, lelkileg is akkora romlásba
rohantunk, hogy csak nyekken bennünk minden csavar. És látszólag
nincs kiút. Mint a hagymás virág első éve úgy vagyunk. Az első
évben először átvészelünk egy irtózatos telet, pedig gyökeret
kell vernünk, valamiféle virágot hajtunk, de új hagymát csak a
következő évre termünk. Na mi most abban az első télben élünk,
merem remélni. Se gyökér, se kilátás, csak a hideg s fagy.
Minden új, minden más. A remény, hogy van egy kertész és csak
nem hagy kipusztulni minket.
Szombaton
besült az autóm motorja, hétfőre vettem egy másik autót. Éppen
bejött a szenes Jóskától a pénz, a feleségemnek a teljes
fizetése és a hitelkártya teljes leürítése segítségével
összejött az 13oo euró, amivel megvettem az új volkswagen
passatot, ami újabb, mint a régi, ez "csak" 18 éves,
megy, van fűtése, féke és még zárható is az ajtaja. Ha minden
igaz, négy öt évig nem kéne autós bajom legyen. Viszont teljesen
leégtünk most anyagilag. De ahogy a feleségem mondta: voltunk mi
ennél nagyobb szarban. Voltunk bizony.
Egyre
az üzlet jár az eszemben. Amióta elkezdtem az üzlet gondolatával
játszani, felébrednek bennem ilyen bútoros megoldások,
elképzelések. Szerintem sikere lenne az üzletnek, nemcsak
termékileg, hanem dizájnilag is. Ki szeretnék lépni ebből a
hiteches megoldásokból a használhatóra, praktikusra és
masszívra. Most fogok készíteni a fiamnak egy emeletes ágyat, de
úgy ahogy én látok egy emeletes ágyat, nem ahogy a piac.
Feltettem magamban, hogy ha más nem, a meglévő munkáim mellett
minden hónapban alkossak valamit abba az "üzletbe".