Igaz, Rejtő nem sokat fejtegeti Isten létezését, világát, mégis úgy érzem az Életről ír.
Vannak ilyen blogok, ahol repdesnek az angyalok, homályba vagy fénybe öltözött ilyen pozitív akármit reflektáló lények képei sorakoznak, tele vannak Coelho idézetekkel, asszem valami New Age dolog az ilyesmi, a minden a mindenben, a molekulák, ködfoltok, a sejtések, miegymás. Ezekből sosem értettem semmit. Azon túl, hogy süt a Nap, és ezért örvendeni kell, semmit nem tudtam kihámozni. Azt hiszem ezek ilyen BMW cuccok, azaz bele minden wackot vallásjelöltek. Egy kicsi ebből a vallásból, egy kicsi abból. Egy kicsi kereszt cucc, egy kicsi budha szobor. Mint a nagy nindzsások. Mikor köszönnek imára kulcsolják kezeiket, aztán repkednek a kardok, láncok, kések, mérges nyilak, nuncságok, preckel vér, takony, szóval mi ebben a buli, nem értem. Nos, semmint ezekben a lúzer dolgokban keresgélni az igazságot, meg mittommit, akkor inkább elfogadom Rejtőt.
Persze, ez egy olyan, hogy magamból indulok ki.
Olvastam ennek a leszbis csajnak a blogját. Több bejegyzése után úgy éreztem, hogy nekem is álláspontot kéne vegyek. És elgondolkodtam ezeken a dolgokon. Normális dolog vagy sem? Helyes vagy sem? Aztán rájöttem, hogy hibásan teszem fel a problémát magamnak. Mert mi a fészkes fenét akarok én ítélkezni egy olyan dolgon, ami nekem nem ingem és nem gatyám? Hát nem? Tiszta abszurd az egész. Ha a csajszinak úgy jó? Ha neki ez hoz boldogságot? Ha a másik csajnak is jó és buli a dolog? Hogyan jövök én, vagy bárki más, hogy ítélkezzünk felettük? Mert tulajdonképpen itt másságról van szó. Ő más. A másik más. Én is más vagyok. Imre is más. Mindenki más.
De tényleg.
Mondhatom én, Rejtő nagyobb, mint Hamvas. Mondhatja Imre, hogy a kettőt együtt fogyasztja. A másik csaj asszondja, hogy a másik csajjal akar lenni.
Inkább legyen az, hogy valaki vagy valami eldöntse, hogy csak ez a sorrend jó, vagy csak ezt lehet hinni, vallani? Egyszerű. Ha a Nap az Élet istene, let’s rock, imádjuk.